Utat Mutat

Just another WordPress site

Ciprus / Európa / sziget

Ciprus, a drámai múltú nyaralósziget

Legutolsó nyaralásunk volt, ahol még ketten voltunk. Vagyis már kettő és fél. Akkori állapotomhoz hasonlóan Ciprus is kettő az egyben  – egy sziget, két nemzet  – északi felét ugyanis a törökök bitorolják már szinte fél évszázada. Ez sajnos korántsem szokatlan a sziget történelmében, úgy tűnik, ha egy nagyhatalom a Földközi-tenger régiójában uralkodni akart, nagy valószínűséggel addig nem tekintette munkáját elvégzettnek, míg le nem igázta Ciprust is. Ilyen izgalmas történelemmel és gyönyörű tengerpartokkal rendelkező nyaralási helyszínt pedig nem lehet kihagyni  – a Mediterrán-összes addig nem teljes, míg Ciprust is ki nem pipálhatjuk.

A Földközi-tenger szigetei nagy kedvenceink: elég közel vannak ahhoz, hogy kényelmesen elérhetőek legyenek, de elég távol ahhoz, hogy már érezhessük a tenger s az örök napsütés egzotikus varázsát. Éveken keresztül lehet látogatni úgy, hogy megígérjük magunknak, soha nem megyünk kétszer ugyanoda. Mi most Mallorca, Ibiza és Kréta után Ciprust szemeltük ki magunknak, s jól tettük: a görög szépségben itt sem csalódtunk.

Szálláslehetőség sok adódik, a sziget viszonylag nagy, úgyhogy érdemes azt is számításba venni, hogy mit nézne meg az ember ottléte alatt, mihez akar közelebb lenni. Ciprus északi fele Törökországhoz tartozik (erről még bővebben később), a görög részét pedig általában négy felé osztják: a dél-nyugati és dél-keleti része a gyönyörű tengerpartjaikról, és bulis éjszakai életükről híresek, míg a közepét kitevő kettő, a főváros, Nicosia környéke és a Tróodosz-hegységet magába foglaló részek kevésbé látogatottak, de annál inkább felfedezésre méltóak.

Repülővel Páfoszba (dél-nyugat) és Lárnakába (dél-kelet) lehet szállni, mi e másodikat választottuk (nem sokat kellett tépelődni, városunkból csupán ide járt gép), akkori útitársaink Agia Napát szemelték ki maguknak, s mi beleegyeztünk, ugyanis mi meg Famagustát szerettük volna mindenképp meglátogatni, s az a közelében volt.  

Agia Napa (Ayia Napa)

Agia Napa [ejtsd: ájá nápá] a sziget egyik legnagyobb üdülőközpontja, utcáin hosszú sorban követik egymást a legelegánsabb all inclusive hotelek, családi-kedvenc villák és a sokkal pénztárcabarátabb árakkal kecsegtető apartmanok. A tengerparttal párhuzamos Nissi-sugárútja olyan híres, hogy még azok is szívesen látogatják, akik a csendesebb és olcsóbb nyaralás reményében e várostól távolabb kerestek szállást. Ami a kinézetét illeti, csupán egy a szokásos, forgalmas turista-sétányokból, tele változatos konyhájú és stílusú éttermekkel, kávézókkal és bárokkal, melyek sorát mindössze a szupermarketek és emléktárgyas üzletek szakítják meg.

Ezzel nem eltéríteni akarom a potenciális látogatót, hiszen a Nissi-sugárúton mindent meg lehet találni, ami egy turista kényelmét szolgálhatja, bármit szeretne is csinálni: shoppingolni (szuvenír vagy az otthon felejtett ruházat gyors helyettesítője, esetleg gyógyszer egyaránt kapható), vacsorázni (illetve bulizni egyet utána), tengeri vagy szárazföldi kirándulást foglalni, autót vagy motort bérelni, az utca végén pedig ott a tengerpart, a kikötő és még egy kisebb vidámpark is (aquapark is akad, de kissé távolabb, a városon kívül).

És milyen jó volt éhesen csak úgy kisétálni a szállodából, és máris tucatnyi igazán érdekes étteremből válogatni! A hagyományos görög ételek mellett vannak nemzetközi konyhát tartó vendéglők (olasz, kínai, japán, steak), gyorskajáldák (a szokásos gyros, hamburger, palacsintázó, pizzázó és olajban sült mindenféle), a kihagyhatatlan tengeri ételeket felvonultatók, és ez még csak az ízek alapján. Kinézet, stílus és ár alapján szintén rengeteg opció akad, ahol nemcsak csillapíthatjuk az étvágyunkat, de egyszerű vacsorázás helyett igazi élményt is kaphatunk a pénzünkért.

Szórakozási lehetőségekből is akadt elég, mi ugyan a karaokét és a bárokat mellőztük, a vidámparkot viszont szorgosan látogattuk, s más alkalommal az aquaparkot sem hagytuk volna ki, semmi pénzért. Az egyetlen kellemetlen tapasztalatunk a láthatóan olajozottan működő, s vevőközpontú vendéglátó- és szórakoztatóipari szolgáltatásokat illetően az autóbérlés során volt, mikor egyik helyen arra kértek, várjunk, míg egyetlen ügyvezetőjük megérkezik. „Nem, nem várhatnak benn az irodában, nincs kulcsom”, „Inkább jöjjenek vissza fél óra múlva”, „Sajnos még mindig nem érkezett meg”. Továbbálltunk. A következő helyen viszont profin elintéztek mindent, negyed órán belül az úton voltunk.

Úgyhogy csak dicsérni tudtuk útitársnőnk döntését a szálláshely tekintetében: változatos étkezési lehetőség: kipipálva; tengerpart és hozzá tartozó látványosság: megvolt; üzletek: akadtak; nyugis estét izgalmas módon eltölteni: lehet. Alaptábornak ideális volt. Mindez viszont a pihentető vagy szórakoztató nyári üdülésre vágyóknak kedvez leginkább, aki utazóként, s nem turistaként keresné fel a szigetet, annak Ciprus belső felét javasoljuk elsősorban.

A Tróodosz-hegység

Hogy megszabaduljunk a hőségtől, gondoltuk, meglátogatjuk a hegyvidéket. A Tróodosz-hegység Ciprus legmagasabb, s egyúttal egyetlen hegysége (a Kirénia-hegységet ugyanis Törökország bitorolja). Nevét az UNESCO-világörökség részeként elismert bizánci időszakból fennmaradt naiv festők oltárképei tették ismertté, amelyek apró hegyi falvacskáinak egyszobás kőházméretű templomaiban lapulnak. A nyári rekkenő melegben jó ötletnek tűnt bevetni magunkat a ciprusi fenyvesekbe, s a napszúrás kockázatát felcserélni a hangyacsípésére.

Csupán egy gond akadt: az eldugott templomokat olyan jól elrejtette valaki, hogy lehetetlenség volt a nyomukba akadni. Bolyongtunk a szerpentínes, vörösfenyőkkel szegélyezett úton, találtunk vízesést, kolostort, kempinget, sípályát (télen az 1952 méteres, az Olümposzról elnevezett csúcson még ennyire délen is hódolhatunk a lesiklás iránti szenvedélyünknek), elbűvölő kis falut is láttunk (a vendéglátóipara még hagy némi kivetnivalót maga után), de középkori templomot egyet sem. Hogy ez szándékos mulasztás a részükről, s míg a vízesést óriási benner hirdette, a vallási kincseiket leginkább védnék a tiszteletlen turisták elől, vagy csak mi voltunk olyan bénák, hogy nem akadtunk nyomukra – nem tudni.

Mindenesetre kellemes kirándulás volt, távol a melegtől és a zajos üdülőteleptől, ha azt a frusztrációt leszámítjuk, hogy utunk célpontjaiból még véletlenül sem akadtunk egyre sem. De hát a nyaralás, mint úgy általában az élet, tele van csalódásokkal, s ahhoz, hogy élvezni tudjuk, meg kell tanuljuk kezelni őket. Hálásak lenni azért, ami (ott) van, s nem idegeskedni amiatt, amiről lemaradtunk – ha másért nem, ezért a bölcs élettapasztalatért, no meg a tíz fok különbségért a természet fenyőtűs ölén, mindenképp érdemes volt felkeresni a Tróodosz-hegységet.

Leave A Comment