finom vegyes, Japán

honvágy:

idegenben az ember könnyen honvágyat kap, minél különlegesebb, másszerűbb a hely, annál hamarabb. ezért fontos ilyenkor, főleg, ha az ember szabadságra megy, és nem akar kipihent helyett leverten hazaérni, hogy otthonos dolgokat csináljon, és ne legyen egy ideig turista, hanem inkább őslakos, aki azt teszi, ami neki tetszik, amiben élvezetet lel, még akkor is, ha az útikönyvek bele próbálják rángatni mindenféle "rövid időt kihasználandó", utolsó éber pillanatainkat is felemésztő kulturális látogatásokba.

Ezért egyik nap, miután már lejártuk a lábunkat és abban a pontban voltunk, hogy szép-szép, de kb. ilyen szentélyt már láttunk párat, mióta itt vagyunk, elhatároztuk, hogy ma lazítani fogunk. Filmet néztünk, vásárolni mentünk (inkább soppingolni, vagyis kirakatnézni), az utcán járó embereket bámultuk, s arról beszélgettünk, mit tudunk Japánból hazavinni, otthon is hasznosítani-honosítani.

értetlenség

Olyan helyen még nem igen voltunk, ahol ennyire nem értettük, hogy mit mondanak - tökéletes értetlenség. Ekkor érzünk rá, hogy milyen jó nekünk, hogy tanultunk nyelveket az iskolában, hogy Nyugat-Európa legtöbb anyanyelvén az alapvető kommunikáció azért létrejön két közös nyelvet nem beszélő ember között is. Pedig a magyar nyelvvel kissé mindenhol így vagyunk, ezért elengedhetetlen legalább egy világnyelv vagy neolatin nyelv ismerete, mely kissé oldja ezt az idegenséget. Úgy járni-kelni az utcán, hogy semmit el ne tudjunk olvasni, és abból, amit nekünk mondanak, semmi ne jelentsen nekünk semmit, ijesztő és kiszolgáltatott érzés. Persze lehet ezt enyhíteni különböző telefonapplikációkkal, térképekkel, az angol nyelv használatával, melyet ha nem is beszélik, legtöbben megértik. De akkor is rázuhan az utazóra az a félelmetes érzés, hogy most itt nagyon egyedül vagyok.

Rövid leszek – mondta a kígyó, s felmászott a sínekre. Gyerekkorom kedvenc fekete humorú gyöngyszeme akarja illusztrálni fogadalmamat, hogy ebben a bejegyzésben hagyom a rizsát, s inkább beszéljenek a képek. (Bár ahogy ezt a „gyors” bevezetőt elnézem, nem lesz könnyű megállni.)