12 Újra Oszakában

És íme elérkezett az utolsó nap, lejárt a kulturális barangolásunk ideje, indulnunk kellett haza, vissza az öreg kontinensre, mely szó szerint a világ másik végén van. Vegyes érzésekkel vettük tudomásul a tényt, hiszen Japán egyrészt nagyon idegen az európai kultúra szemszögéből, másrészt viszont hihetetlenül izgalmas, s talán egy élet sem lenne elég ahhoz, hogy minden furcsaságát felfedezze a kíváncsi utazó. Már akkor nosztalgiával gondoltunk vissza a korábbi aranysárga őszi napokra, hiszen valószínűleg egyhamar nem fogunk ide visszatérni.

Na, de elpakolni a pézséket, elő a térképapplikációt, előttünk van még az utolsó nap kalandja. És az is egy beszámolásra érdemes nap.

Lévén, hogy Oszakába érkezett a repülőnk, s onnan is indult haza, mi viszont kirándulásunk nagy részét Kiotóban töltöttük, hátra volt még egy utazás. És hát van-e jobb kifogás ok kipróbálni Japán világhírű közlekedési rendszerét ennél? Igen, jól olvastátok: a Shinkanzenen utaztunk vissza Oszakába!

Végre megnézhettük közelebbről is az első napokon megcsodált modern, minimalista fém-üveg építményt, a kiotói állomást. Az egyetlen, ahova a múltkor nem dugtuk oda az orrunk (lévén, hogy turistaként nem volt jogunk hozzá), maga a peron is megnyílt számunkra, jeggyel (nem is túl olcsó jeggyel) rendelkező utasok számára. A vonat pedig maga volt az álom. Fehér, áramvonalas,

S hogy stílusosan köszönjünk el, az addigra már emlékbe vésésre került japán szavainkkal búcsúzunk a felkelő nap oly rendkívüli és érdekfeszítő országától: árigátó Nihon. 日本. Szájonárá.