A lengyel kastély meredek, néhol kopár várfalai, titokzatos, intrikákkal és politikával teli légköre mindannyiunkat lenyűgözött. De még inkább idegenvezetőnk, a szintén lengyel Piotr előadása, aki megdöbbentően jól beszélt magyarul, és rendkívül szórakoztató volt. Nélküle Ksiaz csak egyike lett volna a sok szép közép-európai várak egyikének. Vele, életreszóló élmény és felejthetetlen szállóigék sorozata.



Banszko, a szuperolcsó, felfedezésre váró síparadicsom

Le Deux Alpes, a kezdők és haladók síparadicsoma


Karlovy Vary, a múzsa

A piciny Bautzen, mely mindannyiunknak feladja a leckét toleranciából

Séta a Cseh Paradicsomban és elmélkedés a felelősségteljes erdőgazdálkodásról

Adrspach sziklaváros, ahol Rumcájsz, a cseh Robin Hood él

A kalandfilmbe illő Ksiaz-kastély, mely majdnem Hitler főhadiszállásává lett

Boroszló, avagy Wrocław, Európa életrevaló kulturális fővárosa

Lednice kastélya, a cseh Downton Abbey

Újra Európából: Pozsony, a valamikori magyar főváros, kommunista építészetbe rejtve

Mit kell tudni Japánról, avagy top 10 helyett


A Shinkansen – csúcsminőségű állomás és száguldó vonatok


Egy japán várkastély a modern Oszakában


Top 10 római látnivaló

A Szent Péter-bazilika és ami még kimaradt

Káprázatos és varázslatos: a Vatikán kincsei

Róma 2.2: pápák és művészek versengése, valamint ami ránk maradt belőle: anekdoták és szökőkutak

Róma 2.1: Szűz Mária-templomok és ókori fürdők

Az ókori Róma dicsősége és hanyatlása

Top 10 isztambuli látnivaló

Utolsó isztambuli napunk: az Archeológiai múzeum elcsent kincsei, és a tengerparti étterem kalandja

Vasárnap délelőtt a Galata-hídon, a női hatalmat megörökítő Új Mecsetben, valamint még egy bazár

A Dolmabahce palota – a gazdagság hatalma, s az ihlet hiánya

A Kék Mecset, az ókori Hippodrom maradványai, valamint étkezés Isztambulban 2

Az Hagia Sophia és az Elsüllyedt Palota mint emlékek egy letűnt civilizációról

Topkapi Szeráj, a szultánok és háremük világa

Első nap Isztambulban, avagy kulturális sokk két kontinens határán
Következő célpontunk – már egyre kevésbé meglepő módon – újabb országban fogadott. Héj, ez az Európai Unión belüli szabad közlekedés nem is olyan rossz dolog! Észre sem vettük, s már Lengyelországban voltunk, s ahogy a történelmi hátterét hallgattuk Szilézia tartománynak, feltűnt, hogy a határok az idők folyamán sem voltak annyira kőbe vésve: a város és környéke volt… Olvasd tovább …
Teljesen eltérő világ fogadott második állomásunkon, az UNESCO Világörökségi listás Lednice-kastélynál, amely utunk immár negyedik országában várt ránk, Csehországban. Szinte hallottam a Downton Abbey főcímdalát, láttam magam előtt a csengőt, amint valamelyik arisztokrata családtag meghúzza, s az összes többi hétköznapi, színfalak mögött történő részletet, amelyek elvégzésével indul egy kastély napja. Kivéve, hogy már több mint… Olvasd tovább …
Szuper-részletes japán beszámolóink után újra Európából jelentkezünk, méghozzá egy közép-európai körútról. Ebbe az eredetileg turizmusszakos egyetemistáknak szánt tanulmányi útba úgy kerültünk be, mint Pilátus a credóba, de a lényeg, hogy voltunk, láttunk, és klassz volt. Valamint hogy meg fogjuk írni! Bevezetőnek annyit, hogy kevésbé ismert (általánosan, de számunkra kifejezetten) városok, várak és természeti parkok mellett… Olvasd tovább …
Ha az ember külföldre megy, igyekszik kissé tájékozódni az ottani viszonyokról. Hacsak nem közismert, egyszerű, közeli országba megy, melynek kultúrája és életvitele hasonló a saját hazájáéhoz. Nos, Japán, habár közismert és egyszerű(nek tűnik) mégsem az az egyértelműen turistabarát célpont. Nem abban az értelemben, mint például Észak-Korea, de azért van pár dolog, amit nem árt tudni róla,… Olvasd tovább …
Visszaszámolva az Egy gésa emlékiratai filmben szereplő kiotói helyszíneket, természetesen a Fushimi Inari narancs torii kapui sem maradhattak ki a listából, Arashiyama bambuszligete és (érthető módon) a Gion-negyed mellett. Hátra van még a Kiyomizu-dera, amely szintén szerepel pár vágóképben, és ígérem, sorra fog kerülni. Nem volt feltétlenül célunk a film által megörökített helyeket meglátogatni, de… Olvasd tovább …
A Japán többi részét látogatók furcsának tartanák, hogy ilyet mondok, de Kiotóban nem szenvedtük hiányát a természetnek. Arashiyama falu a városban, s noha technikailag Kiotóhoz tartozik, mégis a nyugodt légköre, széles, de forgalommentes utcái, valamint a hátterében magasló erdő inkább a vidéki életet juttatja eszünkbe, nem pedig egy japán nagyvárosét. De hát Kiotó ebben is… Olvasd tovább …
Másnap elénk állt a nagy dilemma: mit is nézzünk meg e rövid idő alatt. Viszonylag gyors keresgélés után, enyhe sértődés és kiegyezés közjátékával (ki mondja meg, hova menjünk stb.) végül megkerestük a térképen az egyik leggyakrabban látogatott kiotói helyszínt, felültünk a buszra, és az őszi napsütés melege alatt meglátogattuk. Nem volt egy nagy hely. Egy parknak… Olvasd tovább …
Úgy tűnik, szokássá kezd válni, hogy hagyományos, történelmi negyedek látogatása után Japán másik, no nem kevésbé jellegzetes arcát indulunk felfedezni: a technikai tökélyét. Így esett, hogy a gésák teaházait követően kérdés sem volt következő célpontunk: irány a kiotói vasútállomás. Az urak már nagyon várták, s bevallom, noha nekem nem volt oly elől a listámon, még… Olvasd tovább …
A gésák titokzatos művészete ma is sokak fantáziáját izgatja, s mi sem voltunk különbek. Kiotó, a valamikori főváros, Tokión kívül az egyetlen város, ahol valódi gésával találkozhat az ember. Persze nem az átlagember. Gésa által szórakoztatva lenni egy kiváltság. Olyan kiváltság, amelyet kevesen engedhetnek meg maguknak. Csupán a beavatottak. A gésák (geisha), ellentétben a nyugati… Olvasd tovább …