Utat Mutat

Már hazafelé tartottunk, amikor megálltunk a híres Karlovy Vary gyógyfürdő városában. Manapság leginkább a Karlovy Vary Nemzetközi Filmfesztiválról híres, valamikor azonban Karlsbad néven Európa egyik legjelentősebb gyógyfürdőközpontjának számított. Fénykorában, a 19. században, gyengélkedő monarchiabeli grófnők, a kemény tél elől menekülő orosz hercegek, vagy a lányaikat a jó társaságba beházasítani óhajtó milliomos gyárosok kedvelt üdülőhelye volt. Itt kezeltették bajaikat unatkozó koronás fejek és fényűző életmódjaikat csak az alkalmanként szerencsés kártyajárásból fenntartó arisztokrata kalandorok, lobbantak fel első szerelmek a bálok romantikus keringői alatt, s a szigorú gardedámok vigyázó szemei ellenére, s jöttek rá naív fiatalasszonyok, hogy szerető férjeik nem mindig politikai viták miatt nem értek idejében haza vacsorázni.

 

És körülsétálva a klasszicista promenádon, mi is úgy érezzük, visszarepültünk abba a korszakba. Szinte látjuk lelki szemeink előtt, ahogy napernyős nemesasszonyok karonfogva sétálnak a Teplá-folyó partján, míg mögöttük csinos fiatal dadáik tologatják a babakocsit (hacsak nem hagyták otthon, vidéken a csöppségeket). Ruháik mintái találnak az erkélyek csipkefaragásaihoz, szavuk halk, mint az utcát átszelő, elcsendesült folyó; életük rendezett és irigylésre méltóan tökéletes, mint a sétány, melyen lépkednek.

A hegyek között megbúvó icipici város ma is ugyanazt az arcát mutatja a vendégnek, mint egykoron. A szépen rendben tartott épületek, a központban betiltott autós forgalom, sőt még az emléktárgyként árult kerámiacsésze is az aranykort idézi, szinte kiugorja a kommunizmus esztétikailag és politikailag sokkal durvább éveit. Talán az egyedüli hely, amely harsányan szemet szúr látványos széptelenségével, az a Vřídelní kolonáda, vagyis a Melegforrás oszlopsor (Spring Colonnade) belsője, amelyet kívülről ugyan korszerűsítettek a 70-es évek óta, belül viszont még mindig a rideg, elidegenítő építészet emlékeztet a nem is olyan távoli múltra. A modernizált épület előtt magasan tör az égbe a melegvízű forrás, gőzbe burkolva a bejáratot, bent viszont háziasítottabb formában, a látványosság helyett a funkcionalitást az előtérbe helyező csapokból folyik a gyógyvíz, melyet csak megfújva lehet fogyasztani. (A víz hőmérsékletét meghatározó képlet: kétszer olyan forró, mint amennyire finom.)

 

De ez csak egy rövid időutazós glitch, hiszen kilépve a hátsó kijáraton újra a 19. századi architektúra fogad, név szerint a Tržní kolonáda, vagyis a Piac oszlopsor (Market Colonnade) svájci stílusú, fehér fafaragásos épülete. Itt is találhatóak gyógyforrások, többek között az is, amelynél a legenda szerint IV. Károly német-római császár kezeltette megfáradt tagjait. Felette a falon pedig a város alapításának történetét mutatja be egy bronz dombormű, amely feltehetően oly ihlető erővel rendelkezett, hogy nagy magyar epikus költőnk fülébe is elültette a bogarat.

Arany János ugyanis 1869-ben járt először a kisvárosban gyógykúrán, de annyira elégedett lehetett az epebántalmait enyhítő forrásokkal, hogy orvosi tanácsra még hat alkalommal kezeltette itt magát. Több irodalmi művében is megemlíti a várost, főleg a Karlsbadi apróságok nevű ciklusában elevenítette fel, de a legismertebb mégis az a részlet a Toldi szerelméből, ahol IV. Károly rálel a csodás forrásokkal rendelkező völgyre. (Alább megtalálható a pontos idézet.)

Hogy mennyi igaz ebből a legendából, talán sosem fogjuk megtudni, de tény, hogy IV. Károly német-római császár és cseh király, aki jótékony pártfogásának Prága is sokat köszönhet, valóban komolyan érdeklődött a hely iránt. Ő volt az, aki, rábukkanva a helyre az 1350-es években, először említést tett róla a Horké Lázně u Lokte, avagy a Loketi Melegvízforrások (Hot Spas at Loket) néven, majd 1370-ben városi kiváltságlevéllel látta el az addigra már tiszteletére Karlbadnak nevezett települést. A helyiek azóta sem feledték el támogatását, és születésének 700-adik évfordulójára újabb szoborral emlékeztek meg róla. Az arany színű, homokból és agyagból készült szobrot 2016-ban avatták fel az impozáns Malom oszlopsor, illetve Mlynska kolonáda (Mill Colonnade) előtt.

Az oszlopsor neo-reneszánsz stílusa igazán tetszetős, s a korinthoszi oszlopfők a pálmafákkal kombinálva a Földközi-tenger elegáns káprázatát idézi a csendes, lombhullató erdőkkel körülvett városkában. Ez a kolonád tartalmazza a legtöbb gyógyforrást, és annyira látványos, hogy több filmben is fellelhetjük, amint atmoszféraként végigpásztázza a kamera pár híresebb hely kíséretében néhány másodperc erejéig. Épp csak hogy elámuljunk, s elismerjük, milyen jó ízlésük lehet hőseinknek, hogy pont egy ilyen meseszép helyre érkeztek.

 

Az egyik film, melynek szokása csodálatos helyszínekre kalauzolni minket, az a James Bond-sorozat, melynek a legutóbbi Casino Royale-ja (az első, 50 évvel azelőtt megjelent, azonos című Bond-film újragondolása) több utcarészletet is Karlovy Vary-ban vették fel, noha a film története szerint igazából Montenegróban játszódik. Az utcákon kívül több gyógyforrásos oszlopsort is felismerhetünk, köztük a Malom oszlopsort (a Károly-szobor nélkül), a Piac-teret a Szentháromság-oszloppal az előtérben és a Piac oszlopsor fehér gerendáival a háttérben, majd a Grandhotel Puppot és a Császárfürdőt.

A Grandhotel Pupp lesz Bond és okos társnőjének a szállása, így, ha máshol nem, a filmben legalább is megtekinthetjük belülről is ezt a háromszáz éves luxushotelt, amelyet a filmben Hotel Splendidnek neveznek. De megérdemli a nevét. A Karlovy Vary Filmfesztivál idején a legnagyobb mozisztárok mind ott szállnak meg, és a szálloda előtti téren meg is emlékeznek a leghíresebb A-kategóriás sztárokról egy-egy arany plakettel. Szerepel ezen kívül a filmben a Császárfürdő is (Lázně I, vagy Kaiserbad), amely a hírhedt címszereplő Kaszinóként szerepel, pedig a filmezés idején már teljesen használaton kívül volt, se mint fürdő, se mint kaszinó nem funkcionált. A film megjelenése után viszont újra felkapott lett, és azóta időszaki kiállításoknak ad helyet. (A Casino Royale-beli jeleneteket és eredetijüket sok büszke lokálpatrióta összevágta — nem mintha én nem vágnám ki egy nemzetközi kasszasikerből a saját városomat dicsérő jeleneteket —, többek között itt és itt lehet megtekinteni őket, ha nem akarjátok az egész filmet végignézni.)

 

Egy másik ikonikus film, amelyik Karlovy Vary építészetéből és történelmi hangulatából ihletődött, az a Grand Budapest Hotel. A film ugyan egy fikcionális ország kitalált helyszínein játszódik, de ízig-vérig közép-európai történet közép-európai díszletek között. Itt már nehezebb felismerni a várost, de éles szemű és építészetben jártas internetdetektívek rájöhetnek, mely karlsbadi hotelekből inspirálódva alakították ki a Grand Budapest Hotelt. A többieknek meg íme a rejtvény megfejtése: hegyen van, a várostól távol, mint a Hotel Imperial, pasztelrózsaszín, ikertornyozott és a homlokzata is megszólalásig emlékeztet a Palace Bristol Hotelére, mégis legtöbben a grandiózus és fényűző belsőkkel (valamint hasonló névvel) rendelkező Grandhotel Puppot tartják az igazi múzsának. A filmbeli szálloda előtt pedig pont olyan fehér, zöldtetejű, csipkézett faépület áll, mint amilyen a gyógyforrásokat fedő Piac-kolonád. Sőt, még az Arany János által bemutatott eredettörténet szarvasgím szobra is szerepel a filmben, noha, nem meglepő módon, kissé átalakított, meseszerű háttérben, mely nagyon emlékeztet az általunk is meglátogatott, szintén a közelben található, égbe nyúló homokkősziklás nemzeti parkokra.

Mielőtt viszont a szívünknek legkedvesebb irodalmi/fikciós megjelenítéséhez érnénk, s végre megtudnánk, hogyan is volt az a híres alapítási legenda, még egy jólismert karlsbadi terméket meg kell említsünk. Tény, hogy a város ugyan 12 gyógyvizet tart számon, de a 13-adiknak nevezett a legnépszerűbb, tudniillik a gyógynövényből készített Becherovka likőr. A Karlsbader Becherbitternek is nevezett italt 1807 óta gyártják Karlovy Vary-ban Josef Becher gyógyszerész eredeti, féltve őrzött receptje alapján (állítólag a világon csak két ember ismeri).

A fiát, Jan Bechert, aki már kizárólag az ital manufaktúrájával foglalkozott, egy róla elnevezett múzeum is megtisztel. Itt ismerhetjük meg az eddigi kirándulásunk során, sajnos, sokszor hallott történetet, hogy az eredeti, apáról fiúra (és néha lányra is) szálló, sikeres vállalkozások, vagyonok hogyan lettek elkobozva és államosítva a Benes-dekrétumok alapján. A hosszadalmas, sokszor igazi tárgyalótermi drámákba illő pereskedés végén ma már csak egyetlen Becherovka gyártó cég van, amely ugyan az eredeti receptet rendesen megfizette a Becher-leszármazottnak, de a megtörtént igazságtalanságokat nem tudta már meg nem történtté nyilvánítani. Talán ezt a viharos történetet is meg lehet ízlelni a likőrben, számomra legalább is a nem kedvelt ánizs mindenképp a politikai csatározás keserűségét idézi.

 

Most pedig íme a Toldi szerelmében megénekelt legenda, amely szerint Toldi Miklós is részt vett azon a vadászaton, ahol egy szarvast üldözve lelt rá IV. Károly német-római császár a rotyogó, gőzt lövő völgyre, ahol később virágzó fürdőváros épült ki. Arany János, korát meghazudtoló posztmodern trükkel, még önmagát is beleírta az elbeszélő költeménybe, amint 500 évvel később elábrándozik Karlovy Vary-ban, s fejet hajt a források gyógyító, reménykeltő hatása előtt.